Elkezdtem a tavaszi salátatesztet, és igaz, hogy több kiszemelt helyszínről kóstolás nélkül távoztam, viszont megtudtam, hogy idén miért nem jött a tavasz. Azért nem jött, mert nem várták. A magyar vendéglátók biztosan nem. Tavaszi salátákkal nem készültek rá. Nem is gondolták át különösebben, hogy mi az, ami tényleg csak tavasszal van. Beleszomorodtak a késői télbe. De az is igaz, hogy sokan még az éttermek világában sem is pontosan tudják, mi terem meg szabad földön március-áprilisban, hiszen egész évben kapni piros retket, zöldhagymát, zöldpaprikát, paradicsomot, rucolát, fejes salátát, madársalátát, zsenge karalábét, sárgarépát, petrezselyemzöldet. Felnőtt egy nemzedék úgy, hogy talán nem is tudja, milyen az íze a szabadföldi és nem fagyasztott, szárított, befőzött zöldségeknek. Ők nem is tudják várni a tavaszt. Számukra a tavasznak nincsenek ízei.
De más baj is van. Több egység azért nem tart salátát ebben a megcsúszott tavaszi időszakban, mert nincs rá kellő igény. Igény pedig azért nincsen, mert Magyarországon nagyon nehézkes igazán jó salátákat készíteni, s ennek az az oka, hogy nincsenek megfelelő alapanyagok. Franciaországban a termelők zsengén szedik le a salátának szánt zöldségeket, pontosan tudják, mit meddig szabad érlelni. Magyarországon a fás, túlfejlett retkek, a megvastagodott salátalevelek, az elöregedett zöldhagymák, sárgarépák a termelő szemében kifogástalan árunak számítanak, kevesen tudják, hogy a zsengeségre is figyelni kellene. Létezik persze egy nagyon fiatal, huszonéves mezőgazda réteg, ők rugalmasak, tanulékonyak, de nekik többnyire nincsenek közvetlen kapcsolataik az éttermi konyhákhoz. Ezeket a szálakat bizonyára most kell össszekötözgetni a termelői piacokon kötött ismeretségek révén.
Ha valaki nem tudja, milyen a tavaszi zöldségek íze, akkor azt sem tudja, milyen más ízek illenek hozzájuk. Hogy nem kellenek erős fűszerek, sózott, tartósított alapanyag sem nagyon, a túlzott savanyítás is félrevisz, mert a tavasz ereje, szépsége, varázslata éppen enyhe ízeiben, illataiban, színeiben van. Amiben mégis fűszeres a tavasz: a medvehagyma, a zöldhagyma, a kucsmagomba, a gyermekláncfű íze, a csalán karakteressége vagy az ibolya illata, azt a tavasz maga meg is mutatja, nem kell hozzátoldani, hanem csak belőle építkezni.
Most abban reménykedem, hogy a salátateszt hátralevő állomásain igazi miskulanciát, vagyis sokféle tavaszi zöld levélből álló salátát is kóstolhatok. Mert olyat már kóstoltam, ami lebutított mediterrán saláta volt, tavaszinak nem is tudom miért nevezték el. Meg olyat is, ami nagyjából tavaszi és nagyon jó minőségű alapanyagokból állt, tavaszivá, varázslatossá dédelgette az alkotó kéz is, de fölösleges harsány ízek is bekerültek a kórusba.De talán előreszaladtam kissé. Van, aki azt mondja ugyanis, hogy az időjárás, a természet a mi lelkiállapotunkat tükrözi. Ha ebben mákszemnyi igazság is van, akkor eldönthetjük, megszavazhatjuk, legyen-e még az idén és aztán jövőre tavasz. Én már szavaztam az idén csalános, tyúkhúros-ibolyás salátával, csalános tésztával. Akkor tehát legyen tavasz, vagy ne legyen? Medvehagymákat, kucsmagombákat a magasba....!
