Hetek óta készültem arra, hogy utolérjelek. Hogy bezáruljon ez az áramkör, kigyulladjanak a fények, és integessünk középről mindenfelé, mint akiknek sikerült az, amire mások csak gyúrnak egész életükben.
Reggel még nem fogadta be a cipőtalpam rajzolatát a föld, de már tudtam, hogy megint csak a kihűlt nyomaidba léphetek, és egyre tágabb köröket írok le valami jelenet, vagy valami jelenlét körül, a...mi ott van szemem előtt, de talán nem merem megnézni, hogy mi zajlik ott, pedig már évek óta zajlik. És én mennék egyenesen előre, követnélek, és nem néznék hátra, dehogy, de holnap hajnalban jön megint egy busz, és vissza fog vinni ennek az elliptikus pályának, ami a történetünk, a legelejére. Csak emelni tudom magam, csak egyre szélesebb, sodróbb köröket tudok tenni, mint valaha, csak kitárni tudom magam, csak átjárhatóvá tenni, de akkor is csak megyek körbe-körbe. Minden geometriai elképzelésnek ellentmond, hogy így a kör közepére érhetek. Egyedül csak a szív mondja azt, hogy minél távolabb, annál közelebb.
(KedvesBlog4)
Mondtam, hogy lesz... irodalom is....
2013.04.18. 19:20 ezüstujj
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://muzsaeskocsonya.blog.hu/api/trackback/id/tr145233711
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
